…és vége, és mindenki pakol, mindenki elpakolt, a székek lába a plafonra mered, utolsónak köszönsz el, váltotok pár muszájbóli keresetlen szót, a lényegi információkat vagy lehazudod vagy nem, és fölveszed a kabátod, a táskád, kifelé indulsz és jóéjtszakát kívánsz, lekapcsolod a villanyt és becsapod az ajtót, és a folyosón távolodva fülelsz, hogy jön-e utánad, legalább a dühe, de nem, nem jön, és akkor úgy teszel, mintha minden rendben volna, nem kapcsoltál volna kapcsolót és csaptál volna ajtót, és talán nem is bántottad meg, ki tudja, ki kéne tudni valahogy.
2010/10/05
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment