Olvasom ezt a könyvet a metamfetaminos ámokfutásról, és akkor persze eszembe jut, hogy megkérdezem a szeretteimet, minden oké-e. És akkor ott áll az egyik, pont elég az a pár perc a havas kertben, hogy mondja, most egy hétre leáll a sör és fűvel, hogy kiderüljön, függő-e. És hogy mennek délután úszni. Az endorfin, az igen, mondom.
No comments:
Post a Comment