Szoktunk mindig így ácsorogni és semmit sem mondani, szerintem mindketten arra gondolunk közben, hogy úgyis egyetértünk, vagy majd legközelebb megbeszéljük (az öregkori pillangók között, amiket csak mi látunk), de úgyis egyet fogunk érteni. Úgy beszélgetünk majd, hogy emlékszel, amikor azt gondoltuk és bólintottál és egyetértettünk abban, meg amikor egyszerre mondtuk? Esetleg föl lehetne ezt a kérdést vetni, hogy ugye te is így gondolod?
No comments:
Post a Comment