Effélének képzelem a kokaint, álmos, villamoszörgéses reggel, karistolja a lábam a hópacsmagos betont, agyvelőmben robban a beszívott éles levegő. A hajamnál fogva kihúzom magam a búból, puha jelenlétükre támaszkodom, és arra gondolok, hogy ne nézzen úgy rám a gyönyörű kezével, csinálok tehát egy teát, amit kedvesen átadok és megköszönök neki, megköszönöm neki, hogy van, sistereg a gőz a bögre tetején, ellankad némely ünnepélyes kontúr.
No comments:
Post a Comment