kék és piros

Kék és piros ez a nap, a tegnapinak az összegzése: egy videó [Kurt Cobain seszínű haja és kardigánja, piros fények a padlón és kékek a függönyök a fölvételen, a dal a tóról, ahol a lelkek sisteregnek, a dal, amit csak úgy kirántok, de titkos örömömre az angyalok és az ördögről szól, így szándéktalanul is szólok magam is, mielőtt kiabálok, és az üzenet fülekre talál], egy fénykép [– És ez a kedvencem, Johnny Rotten (piros hajjal van ott) – mondom, és – nézd, Bori, itt a haverod (Cave van ott meg egy giccses Jézus Krisztus) – mondja] meg még egy (az én vagyok, a franciaórán kocsmába mentünk, pirosban vagyok kék nyaklánccal, kedves kép rólam, tisztára kedves vagyok, akkor ott délután jól vagyok, majd hazafelé sírok biztos az Üllőin meg a villamoson), a ruhám (kék és piros a ruhám). Aztán egy órát meredek és hallgatok; péntek. A hétvége az, amire épülnek majd a jövő héten a napok.

[Négy évig nem hordtam kéket. Csak félve kérdem, mint jelenthet az. Úgyis tudom.]