Gondoltam, írok neked mesét. Majd gondoltam, átírom neked a Kis herceg bizonyos fejezeteit, amiket ma délelőtt olvastam, és tetszettek. Röhögtem rajtuk. Tudod, mielőtt a Földre érkezik, hat másik bolygót is meglátogat a kis herceg. Az egyik például az iszákosé. Az iszákos iszik, mert szégyelli magát, s szégyelli magát, mert iszik. Ez feloldhatatlan. Hát nem történik veled is ez nap mint nap? Talán igen. De talán nem.
Vagy a lámpagyújtogató története: rejtegethet némi tanulságot számodra, de nem biztos. Én jót röhögtem rajta: a lámpagyújtogató a szabályzat szerint napnyugtakor fölgyújtja, napkeltekor eloltja a lámpát. Fölgyújtja, eloltja. Naponta egyszer. Régen ez a lehető legkényelmesebb munkák egyike volt: egyszer föl, egyszer le. A kettő között lehetett sétálni, meg aludni. Mi sem kényelmesebb! Igen ám, de a kozmosz törvényei kiszámíthatatlanok: a bolygó tengely körüli forgása egyre gyorsult. Addig-addig nem, míg már percenként váltakoznak a nappalok és az éjszakák! A szabályzat törvényei azonban ugyanazon ósdi törvények, mint régen, amikor még minden komótosan intéződött a bolygón. A szabályzatot a lámpagyújtogató nem változtathatja meg és ki sem cselezheti: járkálhatna ugyan valamelyik szélességi körön, s akkor folyvást naplemente volna, ám ő nem ezt szeretné. A lámpagyújtogató egyet szeretne: aludni. S ezt a munkaköri kötelessége nem engedi. Szegény lámpagyújtogató. Lehet ezen röhögni, lehet. De elég keserűen.
Ez egy ilyen keserű mese. De te ne keseredj el: nem te vagy a lámpagyújtogató!
No comments:
Post a Comment