meghívsz egy sörre

– Borcsa, meghívsz egy sörre…?
– Ó, hát hiszen ezt még nem is mondtad! Micsoda újdonatúlság!… kúlság!
– Ó, hát ezek csak szavak. Anélkül is ellene a világ. Szavak nélkül. De végülis, velük is… abból épül föl… valaki csinál valamit, mond egy szót, vagy csinál valamit, és azt valaki továbbviszi. Továbbviszi vagy továbbfűzi. Abból lesz a világ. Amíg meg nem halunk. S amikor meghalunk, vége a világnak, vége annak, ami addig volt. Ami addig voltál, amit éreztél, az vagy a halálos ágyadon. Neked úgy ér véget a világ, nem máshogy. Csakis úgy. Mindenki, aki mást csinál, tévúton van. Összetéphetné az életét. Tépje össze vagy haljon meg. Mire jó az. Semmire. Csak arra, hogy… köszi a sört. Ezt a mondatot itt most félbehagyom.

Meghívom. Mit csináljak? Meghívom. Lehetnék persze nem ott. De én nem vagyok nem ott. Muszáj meghívnom egy sörre. Egy-kettőre.