lehet, hogy nem marad semmi, nem tudom

Volt a sírásnak az a foka, pár hete volt az, hogy csak így az orrom oldalában, belülről. Egy mirigy a porc mellett. Ment az élet, folyt, folyt, és folyt közben ott a sós vízzel keveredő takony. Kisebezte belülről az orrom. Azt hiszem, már nem sírok, igen, nem, már régen nem, de a seb még megvan, fáj az orromon belül a var. A hideg is számíthat, nem tudom. Kifolyt az a valami ott belül az orromon, és lehet, hogy a heg örökre megmarad – el is kapartam párszor, nem tudtam, hogy a var az. De lehet, hogy nem marad semmi. Nem tudom. Egyáltalán semmit nem tudok, hogy most mi, meddig marad és hogyan, nem is hiszek semmit némely napokon.