Ma a röhögéstől zokogva magyaráztam a végső és fölülmúlhatatlan szóviccet, ami éjszaka fél háromkor eszembe jutott, amikor nem tudtam aludni. Nem értem, hogy-hogy nem jutott eszembe már sokkal régebben – nem jutott. Fölírtam a táblára, és behúztam a megfelelő függőleges vonalakat, hogy értsék:
– What are you doing?
– Well, I'm everything.
…
– Well, I was just something in the garden, when the apple fell.
…
– Oh, what's happening to you?
– I'm nothing.
Aztán mondták ők is: I'm king, etc.
2011/02/22
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment