Nyitottam az ajtót, beragyogott az ablakon a nap, és ott állt ez az ismeretlen, ez az ismeretlen fiú, akinek tátott szájam mögött rebbenő hangon köszönni akartam, és köszöntem is gondolatban, meg megnéztem a szemét, amiben ott volt a kék ég, meg a szeme körül a bőrét, amin ott volt körül a sivatag. Valóban: nyaranta mezítláb járt Budapesten, majd egy időre Észak-Afrikába ment, azok a távoli szelek voltak a szemében meg a bőrén és egész önmaga körül.
No comments:
Post a Comment