Azt gondoltam, odamegyek, benézek csak pár, egy korsónyi percre, az igazán harmónikus és belefér. Aztán láttam, hogy ó, hiszen zárva lesz már akkor. Aztán arra fogtam, hogy jönnek majd hozzám és nem tudok elindulni időben, meg későn is végzünk. Erre és arra fogtam, pedig csak rettegtem végig, hogy mit szólnak majd a barátai. Hogy majd hogy néznek. Hogy ő mit szól. És most azzal nyugtatom magam, hogy hívtak, hogy hívott, és én nem mentem, és így van ez leginkább rendjén. De nem, nincs ez így se rendjén. Most attól rettegek, hogy mit szólnak a barátai, hogy nem mentem, és mit szól ő. És mit fogok szólni én később a saját védelmemben. Nem, így sincsen ez rendjén. Hányódom itt csak az észérvek között.
2011/03/20
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment