Fényes az ég a napsütéstől, csúszik le a tekintetünk a tűleveleken. Hűvös nyár van a Duna fölött. Reggelente átöleljük egymást, napközben futkározunk, trécselünk; szabadok vagyunk, de a szemünk sarkát egymáson tartjuk. Egy nap nem kaptat föl az úton a szokásos időben. Mi történt? Történt valami. Vigyorgó arc lopódzik lent. Félúton fekve találom. Megtépázva, gyöngén, de a szeme ragyog. Hajtóvadászatba kezdek. Vigyázok rá.
No comments:
Post a Comment