Hó van. Nagyon nagy és olvad; sárgás, éjszakai latyak. Autók húznak el. A számba fröccsen a kása. Mászom, mászom föl a hegyre. Egyre nehezebb a mászás, de nem a szembeszél miatt. Az izmaim húznak egyre vissza. Hangok, fények. Kiabálnak velem, mászom. A mezít lábujjaim közé férkőzik a hó, tüzes párnákon járok. Húzom magam a kezemmel is, megtartanak a tövises ágak. Reflektorok, rendőrautó, kiabálnak velem. Hagyjanak békén, csak föl akarok jutni, hagyjanak fölérni. Miért, mi várja ott? Ott, ha oda fölértem, kiérdemlem a békét. A pucér bokám fázik. Kapaszkodom. Hagynak. Összefolynak a könnyeim a latyakkal a számban. Fölérek, és kiérdemlem a békét.
No comments:
Post a Comment