a rettentő hidegben

Rettentő hideg lett a délután, kifordult velünk a világ önmagunkból, sírtunk és nevettünk és kiabáltunk is majdnem, és nem tettünk mást, csak a semmit. A kiabálást nem bírtuk volna, és nem tetszett egymás lehordása sem, úgyhogy zongoráztam inkább a délutáni szürkéssárga fagyban. A trolimegállóban aztán el akartam illanni két jó szó között, de visszatartott, hogy puszi, puszi az nincs? és lehetett akkor ölelkezni, és akkor hirtelen meleg volt a bal arcomon a rettentő hidegben.