nem rezzenek össze

Ott ülök fölhúzott lábbal, körmölök valamit kókadtan, és akkor elmegy mögöttem, most mondani fog valamit, vagy nem is, meg fog simogatni, valami most lesz, megszorítom a tollat és összehúzom magam, kimeresztem a szemem és hegyezem a fülem, mint a vadász, és amikor mögém ér, akkor valóban csettint, nagyon hangosat a hegyes fülembe, de nem rezzenek össze, mert számítottam rá, csak belül omlik le lassan az aládúcolt minden tíz másodperc alatt.