Itt ez a kereszteződés, itt állok a lóval, fölszállok az egyik oldalon, lezuhanok a másikon. Fölszállnék onnan, lezuhannék innen. A ló nevet, az út nevet, én a kezeimet tördelem. Se balra, se jobbra.
Aztán megszólal nekem a ló: tudod-e te valójában, merre szeretnél menni s hogyan?
Rajtakapottan a szívembe nézek: tudom, tudom. Meg szeretnélek ülni, és elkaptatni a tenger irányába, ahol belehanyatlik a nap, mert ott van egy ház, s közel s távol semmi. Nekem oda kellene mennem.
Méreget a ló: azt hiszed, ha balra mennél, balra jutnál?
Rázom a fejem.
Kacsintgat a ló: azt hiszed, ha jobbra mennél, jobbra jutnál?
Lehajtom a fejem.
Egyenesen rámnéz a ló: úgy véled, a görbe utakon is oda jutnál? A partra, ahol a tengerbe hanyatlik a nap?
Ránézek: igen.
2011/07/13
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
szintén zen?:)
Hirtelen afféle szimbólummá emelkedett ez a ló, pedig nem is szárnyas. S még ki is kiröhög, mind a két oldalával.
Post a Comment