Meglátom a lábát. Gyönyörű lábfeje van. El vagyok bűvölve a lábfejedtől! – mondanám, de nem. Nem mondom, két napig inkább nem is nagyon mondok semmit. Magamban végig Gábornak szólítom, mert olyan a szeme, mint a Gábornak, kicsi ráncokkal a sarokban, amikor nevet, és én el vagyok bűvölve a Gábor szemétől. De ezt sem mondom, csak mosolygok inkább valahányszor.
Pár óra múlva, hajnalban, a lábát műtöm, a két kezembe fogom, mintha minden nap ezt tenném, a lábát, és a fölhevített bicskámmal fölnyitom a fájó hólyagokat, amiket az ujjába égetett a tűzzel. Ő ezután is semmiségeket mond, hogy most akkor kifújom az orrom, eszem valamit, vagy mindjárt elmegyek zuhanyozni.
Pár óra múlva, hajnalban, a lábát műtöm, a két kezembe fogom, mintha minden nap ezt tenném, a lábát, és a fölhevített bicskámmal fölnyitom a fájó hólyagokat, amiket az ujjába égetett a tűzzel. Ő ezután is semmiségeket mond, hogy most akkor kifújom az orrom, eszem valamit, vagy mindjárt elmegyek zuhanyozni.
No comments:
Post a Comment