Fölugrom még, vissza a lakásomba a táskámért, mert a lakásomon kívül alszom ismét, még, még, aranylanak az ablakok este fél tizenegykor és ahogy belépek, tükörré feszített felszínű csönd fogad, szuszog benne a gyerek meg a bébi Vito Corleone, úgyhogy suttogva be is csukom magam mögött a bejárati ajtót sietve, hadd aludjanak.
[Otthon.]
[Otthon.]
No comments:
Post a Comment