nem bánod?

És a fehér asztal mellett eszembe jut, az egyik csillag csóvája fejbe kólint a kertben, hogy hát pont egy hónapja volt ez. Hogy elküldtem, anélkül, hogy téged kérdeztelek volna. Persze, te egyetértettél, te egyetértesz, ezt gondoltam, nagyon helyesen. És most nem kérdezlek meg, vagy majd egyszer talán, vagy mégis inkább, ha iszom még kicsit, megkérdezlek, hogy valóban egyetértettél-e, ugye? Hogy nem bánod, ugye? Nem bánod. Én talán, én talán bánom. Látnám ott a szemedet, és akár nem is kéne, hogy érdekeljen, mit gondolsz, vagy látod-e. Megyek táncolni, vissza a fehér asztal mellé.