Ragyog a nevetés a sörben, kint grafitok a felhők. Az a szék, az a világ közepe, az a szék a kocsma sarkában a házam aljában, ahonnan látszik az egész körútra boruló ég. Esőben, szélben, és emlékszünk még, nyáron hogy látszott.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment