Fölfúrta a polcokat a falra, hát hogy tetszett az neked, nem igaz? – idézem saját magamtól és kínlódom, mert valóban örülök neki, hogy fölfúrta a polcokat a falra, tetszenek ott fönn a polcok a falon, tetszik, ahogy a fúróval ráérintett több ízben a falra, és kínlódom, mert nem tudom, mennyire igaz ez, és hogy kihasználhatom-e annyira, amennyire állítja, hogy ki. Polcaim a falon, szavaim a színpadon.
No comments:
Post a Comment