az elhaladó villamosból

Föl lehetne számolnom a káoszt, talán, ha kiugranék a kocsiból gyorsan, mielőtt a villamos a megállóba ér, de én már tartom magam az imént megszervezettekhez, és inkább berángatom a lépcsőházba az egyiket gyorsan, nehogy meglássa az elhaladó villamosból véletlen a másik. Elrendezem holnap – mondom határozottan a liftnél, és valóban ebben reménykedem. Azt hiszem, normálisan akarok élni, normálisan, mégis.

*
– Nagyon bonyolult egyenleteket vagyok képes megoldani.
– De nincsenek egyenletek.