És nem azért, nem a tényekért, nem azért, ami úgy van rendjén, ahogy, talán fájón, de érthetően, hanem a csonkolt szavakért, a fojtott melódiákért, a számonkérésért, az igazságosság leplébe burkolt gyáva kicsinyességért, azért, mert a szavaim eleve nem csilloghatnak a maguk valójában abban a torz tükörben, amin gellert kapnak a tenyerén, ezekért, csakis ezekért, a jelképek szurokba súrolásáért, a föl nem ismerésért. Ezért pár órára lemegyek kutyába, ezért le én, üvölt az éjszakában a dér.
No comments:
Post a Comment