Épp lebattyogtam a lépcsőházból, bele az éjszakába, már elhaladtam a Mokka presszó előtt, amikor ott jött, billegtette a fejét jobbra, még jobbrább, aztán balra, ez is egy ilyen játék, amit szoktunk, lehet kimerevített debil arccal és lehet nagyon mosolyogva is.
– Máté! Máté! Hová mész, Máté?
– Nem vagyok annyira ismerős itt a környéken… oda, abba a galériás helyre.
– A Rózsadomb eszpresszóba.
– Oda-oda. Iszom ott egy kávét. És ön?
– Én meg a Ferencvárosba kocsmázni. Jó lesz. Szép estét!
– Szép estét!
– Máté! Máté! Hová mész, Máté?
– Nem vagyok annyira ismerős itt a környéken… oda, abba a galériás helyre.
– A Rózsadomb eszpresszóba.
– Oda-oda. Iszom ott egy kávét. És ön?
– Én meg a Ferencvárosba kocsmázni. Jó lesz. Szép estét!
– Szép estét!
No comments:
Post a Comment