unom

Elmegyek, mert mást nem tehetek. Elmegyek, pedig szörnyen unom az átmulatott éjszakákat, a szúrós szemű, kábán heverő nappalokat, unom a mondjátok már el, mi történteket, unom a torz fényképeket, unom a részeg voltam, amikor azt mondtam, úgyhogy az nem számítokat, mert ez nem igaz, számít, mert ez volt az, ami történt, matrózok, és arra az éjszakára már nincs más, unom a rúgjunk be sokan együttöket és hajnalban az egymássali ordítozásokat, mert nem emlékszünk a mondatok elejére és nem tudjuk pontosan megfogalmazni egyiknek sem a végét, részegek velünk olyankor a holdban a farkasok, unom az ugyan, igyunk meg még egy söröket, a maga miért nem iszik feleseket, Goya akarok lenni és Géricault, saját univerzumokban őrjöngeni önmagamtól lázas fejemmel, unom, de elmegyek, mert így csinálják itt a jógyerekek, és nem ezt szabad, hanem ezt kell, mert különben gyávák vagyunk és megfulladunk még a kikötőben, pedig nem is láttuk a tengert, unom, unom, unom.