valami jó felé

Elkap a gyerek a folyosón, most nem a kobold-nadrágban van, hanem egy túl bő feketében, elkap és azt kérdezi, hogy én hiszek-e, hiszek-e abban, amiben ő nagyon, nagyon szeretne, hogy a világ tart valahova, valami jó felé, hogy hiába ez a sok rossz, ami van most, azért ugye, a tanárnő érti, hogy miért borultam ki, amikor azt mondta mindenki körülöttem, az egész osztály azt mondta, hogy nem ér semmit ez az egész, nem ér benne semmit semelyik ember, pusztulni kéne különféle és kínos módokon, ugye érti, hogy én miért nem értem ezt?!
– Értem, drága, értem, csak az emberek nagyon hülyék. Tudod.
– Akkor jó, akkor jó, örülök, hogy legalább maga érti.