föltéve, hogy

– Azt szeretném tudni, hogy a te ötleted volt?!
– Dehogy. Viccelsz?
– Akkor jó. Megijedtem már, hogy nem bízhatok benned. Föltéve, hogy igazat mondasz.
– Igazat. Tudod, én mindig igazat mondok.
– Jó, tudom. És mire volt jó?
– Hát, megvan az oka. De ezt nem most fogom elmondani. Most nem akarok erről beszélni.
– Én nem akarok erről beszélni!

[párbeszédeink a rögös valóság és egy gengszterfilm között]