Megböki a lábujjamat, amire én masnira kötött hangommal köszönök, elolvad, remélem, abban a csokoládészeme, és csak azután akadok ki dacosan, hogy mit rugdos itt. Úgy jön ki, hogy végül nem beszélgetünk.
2012/01/22
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 cip-cirip:
Megjegyzés küldése