2012/02/09

lágy nyarat adj

Fát a hátamon vágatnod minek neked, Uram? A baltát a deszkákba akasztatni, a lyukon át forgó szemeket mutatni minek neked, Uram? Hívjad vissza már te otromba favágóidat, nyákon csetlő-botló lápi tündéreidet, szavukat látnom és éreznem, emlékük hallanom ne kelljen már, Uram! Lágy nyarat adj az én vállamra, megérdemlem én már azt, Uram.

*
Vagy add, Uram, mégis, hogy sértett és dühödt lehessek magam is, hogy a mások orrát üthessem tarkójuknál fogva a porba, hogy fölöklendezhessem a férges szavakat, hogy mintegy véletlen figyelmetlenségből kezdvező ajánlást kérjek a sértettemtől, hogy birtokoljak, hogy területeket jelöljek ki, hogy többesszámban beszélhessek a magam nevében, hogy számonkérhessek harmadik felet, potenciális hasonlóságokat fölróhassak; hogy igazságtalan lehessek, tudatlan a magam valójáról, hogy a magam valóját másban keressem.

…őrizzed magad mindettől, dehogy add, ne add soha azt énnekem, Uram.

No comments: