pumának

Pumának kellene lenni. Belevájni födetlen karokba, és cincálni, csócsálni a húst. Kéjjel nyalogatni, hazugsággal átitatott nyállal, és elhitetni, hogy a szenvedély szerelem. Szívkamrákba baltával véletlen betörni, és vétlenül tocsogni a fekete vérben. Egyszerűnek és vaknak kellene lenni, kölcsönvett szavakat a homlokunkra írni, nem nézni mást, csak önmagunkat reszkető pilláink alatt. Vaknak kellene lenni és elégedettnek, fölégetni előttünk a hidakat, és azt látni, hogy az jó.

Elégedettnek és nem ily megkötött kezűnek.