az ittléted

Mondom ezt az egészet, százszor átrágtam már, mondom, és te meg sem rezdülsz, egészen nem, csak épp halántékig pirulsz, abból jövök rá, hogy mennyire komoly. Aztán fekszem az ágyban és reszketni kezdek a mellettem fekvő hiányodtól, pedig leginkább csak teoretikus volt folyton az ittléted is.