szín- és formavilág

A művész inspirálódik: Boribon születésnapja, gyerekkönyv. Szín- és formavilág.

körte (poétrie du jour)

On boit le matin
On boit à midi
On boit le soir
Et pendant la nuit

*

körte
vak ló
ül a fán
szeret vagy
lezuhan

egy igazi

– És akkor kitaláltam egy képzelt barátot… az összes eddigi meglevőből… kellett egy mindentudó, egy igazi.

visszhangzik

Visszhangzik ez az egész. Félek tőled. Hazudok. A kezed.
Kipárnázni a fülemet, hogy ne halljak mást, csak az igazat és a nyári eget.

egy négyzet

Gurgulázunk és makogunk az olajtól csillámló rántotthúsok fölött, egy kis orosz groteszk, viháncoló lányok párosa, a Téli utazás nyúlfogú nője vagyok, a Téli utazás vállban merev szereplőnője vagyok, emlékezetből megfürdöm a türkiz fényben, amit a háttérnek használt a darabban a Jeles, ami után ő odajött elkérni a jegyet, de végül beengedte őt az olajosbőrű ajtónálló ingyen, mert egy szép ember beenged szívvel egy másik szép embert a nézőtérre, te is ismered, ugye? kérdezi, nem, nekem másik szép emberem van egy másik színházban, ő meg, a közönség az asztal másik felén néha-néha szól valami szót a dologról, csiszakol a villa a tányérja alján, levág néha egy-egy falatot a húsról, a napszemüvege mögött, ha hunyorogva nézem, látom, ahogy megcsillan a virágos szeme, tán még könnyezik is, te egy ügynök vagy? kérdem, azt mondja, igen, pedig rémes tapintatlanság napszemüvegben enni, rémes, és akkor két makogás között föláll, a maradék másfél szelet rántotthúst megeszi a Norbi, te mit csinálsz, esik le az állam, mi történt, hökken meg az asztalnál a nép, hát csak akkor hagytál ott ételt, amikor a két szelet reggeli parízered közé egy fényes legyecske volt fölszolgálva neked, mi ez a téboly, mi ez az őrület, nem érteni egészen a sötét éjfélig, hogy az asztal másik oldalán egy háromszög negyedik sarkában ült, hogy ez a groteszk háromszög valójában egy négyzet.

a markában hoz

A markában hoz vizet, megiszom, és sírok egy kicsit.

tündér acsarogta

– Te egy tündér vagy – acsarogta neki a nő a hajó lépcsőjén.

a sínek szaga

A sínek várható szaga!

a te dolgod miatt

– Minek mész tehát? Nem is a te… a te dolgod miatt – megkérdőjelezni azt soha ne kelljen, engednéd azt énnekem, Uram? Megkérdőjelezni, és újólag hallani ezt ne kelljen nekem, engednéd azt, Uram? Ne rázzál már, ne rázzál, és ne merevíts meg testből, mikor épp belülről rázol. Nem akarok én úgy ellenni senki mellett.

a lakótelepi iskolában

Ki a nem normális, ha a lakótelepi iskolában a lakótelepi gyerekekkel barátkoztam.

az idő elcsattogó

– A haverom összeszedett egy csajt, érted, huszonhét éves volt, ki ez a milf, mondtam magamban, aztán rájöttem, hogy a jövő héten huszonhat leszek, a csaj csak egy évvel idősebb, érted.

Elnézően mosolyogva nézem, ahogy megadóan rázza a fejét az idő elcsattogó vasfogai alatt.

valakinek vállalnia kell

A gyerekének születésnapja lesz, és hiába nem fűlik, valakinek vállalnia kell a családfő szerepét, hát adok én neked mindjárt egy pofont, ha ezt így mondod, mondom neki mindenféle hangszíntől fosztott hangon.

egy sárhányót

– Téged nem zavar, hogy a nyakadig fölverődik a sár?
– Egyszer egy fiú ígért egy sárhányót… de nem hozta sosem.
– És?
– Hát, azóta sincs…
– Ejj.

körhinta

A ma holnapja, a holnap tegnapja, a tegnapelőtt mája, a jövőre eleje, a tavaly ilyenkor kezdete… ez egy körhinta, s a közepében ott nézdegélek én.

marlon brando

Sötétre festett levelek a fekete ég előtt a háttér, elpilled, mire fölér odáig a fehér szárazból eliramló fény, és pár percre átváltozik az arca, és ott ül velem szemben Marlon Brando és magyaráz.

zöld levél-fosztás

A puha, zöld illat az ujjamon.

az ország illata

Hullanak a liliomok, mint az üveghangok, nagy-nagy kupacokba pakolják őket, ahogy az ország lakói sorra csak egy-egy liliomot a királynő lábához leraknak. A királynő estére fölfekszik a kupac tetejére; a királynő meg akar halni. Bele az ország illatába.

dobos

– Figyu, te igazából dobos vagy?
– Mi? Ezt hogy érted?
– Hát hogy folyton dobolsz.
– Ja… hát én csak az idő egy-egy szeletét szeretném még sokkal kisebb egységekre szedni.

117/89

( 117 / 89 = 76 % ) x 4 + 1 x 74 % + n = 3 disappointments, 1 surprise & 1 miraculous relief and other fading ones.

elküldöd

S akkor elküldöd, menjen. Várják. Honnan veszed? Az éjszaka lepedőjére az föl van neked írva? Az intenciók, drágám, az intenciók, és az intuíció. Nem világos mindig a sötét oldal. Ha szerencsénk van, fordítva sem az.

la chute

– …et tes parents ?
– Mais tu sais bien qu'ils sont morts. C'était moi qui ai pleuré sur ton épaule pendant des semaines.
– C'était bien toi ? Je m'en souviens plus.
– Tu ne t'en souviens plus ?! Alors, là…
– Non, je pensais que c'était une touriste…
– Non, c'était bien moi.
– C'est sûr ?!
– Oh, ben, alors… peut-être pas. C'était peut-être quelqu'un d'autre. Excuse-moi. Je pensais bien que c'était toi : des yeux bleus, des cheveux noirs…
– Et comment tes parents sont-ils morts ?
– C'était la chute. Dans une cascade. Par une voiture volée. Zone militaire. Impossible de trouver. Tout est sous l'eau depuis une année longue.
– Mais… tu m'en donneras les coordonnées ? Je veux le trouver.
– Ben… je verrai. Qu'est-ce que tu as en échange ?

the galactic pot-healer

– Érted, amit mondok?
– Nem. Menjünk már inkább.
*
– Az ember ott ugrál, meg örül, meg őrjöng, csak…
– …csak aztán…
– …aztán fölszáll a buszra…
– …föl…
– …és azt már nem akarom, hogy bárki lássa.
– Nem.
*
– Olvastad a Galaktikus cserépgyógyítót?

köpök a kopott

Gyűlölöm a mögötted ajtót csukó csupasz magamat. Gyűlölöm a csukódó ajtót, köpök a halkuló lépteidet vezető kopott lépcsőfokokra.

a rakparton elsodródott

Bocsásd meg, Uram, nekem a való- és valótalanságot látnom és éreznem kellett, ott van az a rakparton elsodródott fülbevalómban, Uram.

sejtjeik megújításával

– Borcsa, te tudod, mik azok az állatok, amik a sejtjeik megújításával örökké élnek? Valami medúzaszerűségek – kérdezi a telefonban.

– Nem, nem. Ezt most hallom először. Nem tudom.

az üveggolyót, hogy megkapja

A már nem hordott gyűrűk és a bokalánc mellett megtalálom az üveggolyót. A távolság üveggolyója, vagy mi. Oda kellene adni. Hogy megkapja.

gyöngyviráglevél

A gyöngyviráglevél keze.

a vízen túlra

Türkizzel és okkerral fest, a szemében egy könnyűvizű tó van. A szeme körül a délutáni tópart törmelékei, a husáng és a véső. Az előkészület és a vízen túlra látás.

a börtön kertjében hiába süt

A börtön kertjében nem játszik senki, hiába süt hétágra a nap.

*

Enni ugyanazt, mint az iskolai menzán.

A járkálás csak a kiérdemlőknek jár, a mozgás: mozgatás.

A papírgyári munka áhított, az idő: átok.

Zsilipek.

Cérnából tekert képek.

A könyvtárból mesekönyvek.

A zöld tyúklábminták fölött alig eső mosoly.

Mélynyomorodból orrot fújni megtanulni térj be hozzánk, fiam, s köszöntsd szépen a látogatót.

*

A fogvatartott a folyosón előre köszön. Mondták neki a szót, hogy tisztelet. Az utcán ez nincs. Hepciáskodás van, az impulzuskontroll zavara.

velem sem

– Csá, mizu?
– Semmi. S veled?
– Velem sem.

hazugságaid előled

A kiderülő hazugságaid elől csak lazán elfordulok, de önmagadnak a világ színe előtt mondott hazugságaid miatt inkább előled élve eltemetkezem.

esik

Esik. Ezzel nem számoltam. A dolgok másik oldalát érezni hirtelen.

dimenzióugrás

Dimenzióugrás?

a paradicsom

Beszélnek. Van valami régi, befejezetlen bizniszük. Azt oldják meg. Majd ráépítik a hangokat, a homlokuk mögött tekergő, régóta közös tudást. Egyszer segítek összekötni őket: figyelj, figyelj, a te zenédre neki füle és szavai vannak. Onnantól figyel, s lassan megbeszélődik az egész. Hogy volt valami homály, valami hangos szó, ütés. Majd pár év hallgatás.

Ó, hogy jelen lehettem. Bortól bíbor a szám és mosolyog. Szokásomhoz híven próbára teszem a mérleget. Szabad szemmel az elbillenés nem is látható. Érezhető talán. Mindegy. Ez a paradicsom maga.

Valóság s költészet összemosódik.

erdei manóskodni

– Na figyelj, be fogunk vinni az erdőbe megint.
– Erdei manóskodni kell, tudod.
– Mint a múltkor. Oké.

hogy köszönsz még egyszer

És azok a háromnegyed órák, amikor várható, hogy ó, mostmár elmész, amikor készíteni kezded a táskádat, leteszed becsukva a fotel mellé a földre, a napszemüveged pedig az ingzsebedbe; és akkor még kimész telefonálni egyet, akkor még lehet várnom kicsit, hogy még visszajösz megint, hogy köszönsz még egyszer, hogy látom még egyszer a kék szemed.

csillog

Megmosni a gyerek arcát vízzel, mert nagy a hőség. Megmosni a gyerek arcát, és csillog a barna bőrén a víz az ében szeme alatt.

nem is esik

– Mi van, esik az eső?!
– Aha, hát képzeld, itt mindenütt ötven fok van és süt a nap, csak ahol én vagyok, ott esik.

Nem is esik. Csak viccelünk.

ami van

Nem mást mondani, hanem azt, ami van.