Gurgulázunk és makogunk az olajtól csillámló rántotthúsok fölött, egy kis orosz groteszk, viháncoló lányok párosa, a Téli utazás nyúlfogú nője vagyok, a Téli utazás vállban merev szereplőnője vagyok, emlékezetből megfürdöm a türkiz fényben, amit a háttérnek használt a darabban a Jeles, ami után ő odajött elkérni a jegyet, de végül beengedte őt az olajosbőrű ajtónálló ingyen, mert egy szép ember beenged szívvel egy másik szép embert a nézőtérre, te is ismered, ugye? kérdezi, nem, nekem másik szép emberem van egy másik színházban, ő meg, a közönség az asztal másik felén néha-néha szól valami szót a dologról, csiszakol a villa a tányérja alján, levág néha egy-egy falatot a húsról, a napszemüvege mögött, ha hunyorogva nézem, látom, ahogy megcsillan a virágos szeme, tán még könnyezik is, te egy ügynök vagy? kérdem, azt mondja, igen, pedig rémes tapintatlanság napszemüvegben enni, rémes, és akkor két makogás között föláll, a maradék másfél szelet rántotthúst megeszi a Norbi, te mit csinálsz, esik le az állam, mi történt, hökken meg az asztalnál a nép, hát csak akkor hagytál ott ételt, amikor a két szelet reggeli parízered közé egy fényes legyecske volt fölszolgálva neked, mi ez a téboly, mi ez az őrület, nem érteni egészen a sötét éjfélig, hogy az asztal másik oldalán egy háromszög negyedik sarkában ült, hogy ez a groteszk háromszög valójában egy négyzet.
No comments:
Post a Comment