Beszélnek. Van valami régi, befejezetlen bizniszük. Azt oldják meg. Majd ráépítik a hangokat, a homlokuk mögött tekergő, régóta közös tudást. Egyszer segítek összekötni őket: figyelj, figyelj, a te zenédre neki füle és szavai vannak. Onnantól figyel, s lassan megbeszélődik az egész. Hogy volt valami homály, valami hangos szó, ütés. Majd pár év hallgatás.
Ó, hogy jelen lehettem. Bortól bíbor a szám és mosolyog. Szokásomhoz híven próbára teszem a mérleget. Szabad szemmel az elbillenés nem is látható. Érezhető talán. Mindegy. Ez a paradicsom maga.
Valóság s költészet összemosódik.
1 comment:
Szeretem, ahogy írsz.
Post a Comment