Origónak tekintem azt, amit érzek, a kacagva sértődést, ha elég messziről nézem, valóban egy nulla, bemérem, hogy hol lebegsz ahhoz képest éppen tiszta kékben, és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy ne billenjen sehova az átfogó két végén a háromszög sarka, ami a hegyes mindenpercek a tompa mindennapokban. Nem döntök el előre semmit és nem írok programot, demonstratíve levonom a zászlót két harsogó vicc között, kezdődjön el hát a könnyed végtelen, amibe, jobb, ha belátjuk, tartunk.
No comments:
Post a Comment