Egymás mellett állunk a mezőn. Fejünk tetején tükrözi teli képét a hold. Csönd van, langyos éjszakai szagok. Nem beszélünk. Bámuljuk a domb mögött a távoli vihart, a felhők megvilágosodnak, a sok villám képe egymásra rakódik. Fényes lyukká ég a helye az égen, a fejünkbe gyűrjük a fotópapíron.
No comments:
Post a Comment