a tavasz

És aztán van, amikor elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Felüti az utcák sarkán a fejét a fehér, és önmagában fürdik: a felhők szürkéje viaskodik az olvadni csak nem induló hóval, és az összecsapások fehér szikrákat szórnak. A szikrák pedig a nyár előhírnökei. A nyár az, amikor ellepi Novoszibirszket az egymilliárd zümmögő szúnyog. Ezekben a napokban elkezdenek keseregni a hangok: legyen már vége! Viszketni kezdenek a tenyerek, szaporán pislognak a pillák. Engedjen már fel a föld, hát nem bírjuk kivárni! A kivárás záros időn belüli vége érdekében a legsötétebb téli napoknál is több vodkát isznak, és máshogy is lesznek tőle részegek: nem olyan tompán, mint azokban a fejbekólintott december végi napokban, hanem frissen, izgágán, izibe. Nem is csoda, ha néhanapján, némely reggelen ki-ki furcsa, nemigen illendő helyeken találja magát. A Lada klub egy szélesebb padján megtűrt vendég ekkor mégiscsak Másenyka, a Ványka, ha tud, ha nem esett a padról az éjszaka le, ott fújtat mellette. Jekatyerinácska ilyenkor valahogy mindig a színház öltözőjében marad, úgy fejti le magáról a karját Nagyezsda. A Kolja a bejárati bársonyos sez longon fekszik, a Tolja rendszerint a ruhatár fogasai alatt. Grigorijt jobb nem is firtatni – reggelre  úgyis előkerül, mind közül ő a legkorábban. Egyedül Szergej ura valamelyest a helyzetnek: a Lada klub ajtaját idejekorán bezárja, ő a szobájába caplat, s remélhetőleg Szonyecskáját is a megfelelő helyen tudja.

Hát így jön el lassan Novoszibirszkbe is a tavasz, valamikor április végén.

egyszerűnek

Egyszerűnek lenni, mint egy kő.
Nem ilyen cizellált cirádásnak –
Egyszerűnek és simának.
Amikor összekoccannánk,
Csak annyit szólnánk, hogy
Bang, meg bö.

vagy vagy

– És akkor az úgy van, hogy reggel fölkelsz, és eldöntöd, hogy fiú vagy-e vagy lány?
– Igen.
– És mindig tudsz dönteni?
– Nem mindig.

Marlene Dietrich

Marlene Dietrich szeretnék lenni,
És nincsen nekem vágyam semmi.

két napod

Hogy két napod van, máris kürtölnéd világba?
Ne rikkants még, ne rikkants, madár!

új élet

Ez az édes lé, amiben úszom napok óta,
Ez a tejszínes tó, az új, dolce vita.

Nagy szemet vetek a világra,
Álmodozva nézek a tóra

És rád.

Nem kell gyűlölnöm többé sohasem.

az új nap ereje

A szavak pereme elvész valahol a tűző nap lángjaiban.

______________

Lehet, hogy nem fogok tudni írni?!