Ott kellett volna mondanod. Ott rá kellett volna, hogy jöjjek. Hogy a szempilláid között, az űr, amit nem értek és be nem láthatok a szempilláid között, ott a szavaid vannak. Kimondanod őket persze nem veszélytelen, de a hallgatás az igazán életveszélyes. Nem láttam be soha a szempilláid közé.
Most mondod. A vonat helyett, a Duna vizének langyossága helyett, a szénakazal töve helyett most mondod, és én mihez kezdek vele. Lehajtom a fejem, és nem kezdek mostmár semmihez.
Volt nyár, volt szerelem. Nem vettük észre.
No comments:
Post a Comment