– De miért nem bírod már túltenni magad rajta?
– Mert nem értem.
[…]
– De miért nem bírod elhinni, hogy de, bizony ennyi, ami történt, pont úgy történt, ahogy azt lehetett, pont úgy, ahogy gondolta.
– De ne má…
– Nem emlékszel, hogy még pont ő röhögött ki, hogy te meg mindenkinek jót akarsz. Kiröhögött. Ezért. Ez nem elég?
– Á, én azt nem is hiszem el.
– Pedig elhihetnéd. Hinned kéne a fülednek, és kész.
– Egyszerűen nem értem.
– Nem nagyon van mit érteni. Ez ennyi.
– Nemtom.
[…]
– És ez a dolog szerintem nem is ilyen természetű.
– Erről beszélek én is.
[…]
– És minek írkálsz róla még mindig?
– Mert nem értem, pedig szeretném. Ennyi.
2013/08/13
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment