nyoma sem

És aztán a csalódás feneket ér, onnan már nincs tovább, se lejjebb, huppan még egyet-kettőt, mint aki sírva acsarkodik vissza, de nem, elmismásolódik, könnyedén és észrevétlenül az időben, egy naplemente festette bárányfelhővé lesz, és kész, vége, nyoma sem marad, csak az a kis fájdalom, hogy egyszercsak már nyoma sem marad.