hiába

a festék a szemed alatt
felbársonyosodik
ráemel egy
áttetsző réteget a
könny

ne sírj
arra gondolok
és bámulom a
csodálatos szemed

azt a melegbarnát
a fekete tus
fölött

és aztán én is eltörlök
az alkarommal
a zebrán egy könnyet
amikor túl vagyunk

mert hiába mondod
hogy igazán sajnálod
te azt az arcom
elé emelt kezet
már nem láthatod