Hogyha az asztalnál ketten ülünk, és neki az anyja egy ízben a fülébe nyalt, és a borzadály homlokverítékének lassú diffúzionálása közepette leszól egy rendezői hang, hogy ez másokkal is megtörténhetett, és ketten ülünk csak az asztalnál, és ő fiú, én meg lány vagyok, akkor… akkor…
Csattan a homlokom az asztallapon.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment