elindul a domb

El fog indulni a domb, és rá fog szakadni a házra. Évente tíz centimétert jön: kezdenek repedezni a falak. Nézd meg, a kert is már lejt. Amikor még vettem, vízszintes volt itt a ház előtt. Most pedig ferde. Ahol a rózsák nőnek: egy rózsaszín és két ciklámen virágú rózsabokor. Mennyiben lehet ciklámenszínű egy rózsa? Van vajon a rózsáknak rózsaidentitása? Önérzete? Nem tudom. Amennyiben van, elnézést kérek. Ez a két bokor olyan ciklámenes, nem tudok rá más szót mondani. Agyagos és sáros itt a föld, vágtunk fölfelé a domboldalba egy kanyargós lépcsőt, azon kaptatok naponta két-háromszor föl. Belátni innen a tájat: sárga legelők, mezők, sötétkék fenyves. Egy ugyanolyan domb van itt szemben, pont, mint a mienk, az is megindult egyszer, de lelassított már. Szinte meg is állt – végül is nem dőltek a házak a lábánál össze. A miénkkel mi lesz? Vajon összedől egyszer, vagy lassul az erózió itt is, megkímél, nem temet maga alá be.

Nem tudom, mi lesz. Készült egy felmérés, de azt nem tudom, hogy készültek-e tervek. Az önkormányzat kettőig van nyitva pénteken. Induljunk Pestről jó korán, legkésőbb délelőtt, és menjünk akkor be, kérdezzük ott meg. Csak született már valami mentőöv, egy ötlet – az nem lehet, hogy egy domb egy fél falut csak úgy maga alá temet. Adjanak támogatást, meg ilyenek. Biztos van valami felelős. Egyedül nem tudjuk megállítani a hegyet.

Egyedül nem is kell.