Senki sem tudja, honnan, merre, hiaba kerdezzuk egymast, amikor osszekoccanunk a sarkon, viszont van, amikor mar neve is van, talan valamifele szindroma, vagy leleknyomottsag, vagy valami, de igazabol senki nem tudja, hol a hatar, es mindenki szereti azt is, ha faj.
Miert lennek jo? Miert lennek kedves? En vagyok az aldozat, en vagyok a tettes - eneklik a nagyok. Erre a ket kerdesre jo volna teljes bizonyossaggal valaszolni, de viszolygok attol az egyszerusegtol, ami az Undorban all magyarazatkent, es szeretnem, ha egy osszetettsegeben egyszerut talalnek valaszkent. Irtozat tudni, hogy nem egy konyvbol fogom kiolvasni. Es nem is a szivarvanyrol, sem a szivarfustrol. A tegnap a napfenyes konyhaban szetszort csillagokrol sem.
Ez mind ajandek, es nem tobb.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment