En nem tudom, milyen az, amikor faj. Meg akarom tudni, milyen az. Varok. Nem szenvedek. Tatong es bomlik, de nem faj. Honapokig. Aztan egy nap elkezdodik. Epp csak erzem, inkabb rezzen, nem sajog.
Eleg. Mostmar tudom, milyen. Ugy kepzelem, csak a jeghegy csucsa. Pedig leasunk a feher szint ala, le a beteg sargaba, es onnan meg lejjebb, a vorosbe. Meghal harom ideg. Halvany csippenteseket erzek a zsibbadas mogott. A pokol harom kenkoves ordogenek tuzes vassal kitepett nyelve vagyok. Es azt kepzelem, nem faj.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment