Tehat tegyuk a terdunket a fulunk melle, a labfejunk a padlon, tartsuk vallbol testunk horgat. Egy fekvo kerdojel vagyunk, ugy pislogunk labunk kozul a plafonra. Es akkor most te, igen, te mondtad, hogy ma barmit megcsinalsz, fuzd perecbe a labadat, emeld fel az egbe, a karoddal tamaszd meg a terded, de nyujtsd ki, nem erhet a konyokod a foldre, dehogy! Na, ez az, ha ezt megtanulod, minden akadalyt veszel majd. Kezem, labam messze, fenyevekre mutat folfele.
Igen, erzem, sokkal biztosabban mozgok majd a vilagban, ha tudom, nem erhet baj akkor sem, ha csak a vallamra es a tarkomra tamaszkodhatom, mert szilard leszek ugy az egben is. Egy forditott lotusz, aki nem ismeri a gravitaciot, es a vallan hordozza a Foldet.
No comments:
Post a Comment