viragalom

At kell jutnunk a hegyeken. Urbanus karavan vagyunk, strandpapucsban, ciklamen, egszinkek es fuzold pamutpoloban, sortban. Mintha csak kirandulni indultunk volna. Mobiltelefonok, iPodok, zsinorok, ketyerek. Majusi napsutes, kek eg, friss szel. Szoke nok es gyerekek kozott megyek, a tobbiek valahol hatul a tomegben. Feher viragos mezore erunk, a viragok a derekunkig ernek, szaruk eros, alig tudunk lepni kozottuk. Egy rovidhaju, szoke kislany feje folott hirtelen osszezarulnak a viragcsomok. Feher trikoja es farmerszoknyaja beleolvad a szarak es levelek surujebe. Nem az en kislanyom. Belenyalabolok a szarak koze. A szivem kalapal. Megvan. Kiemelem a viragok kozul, a karomra ul. Megmenekultel! - mosolygunk egymasra. Borunket borzolja a szel, visszaragyogjuk a felhoket.