tejecske

Indulas elott, meg itthon, egy tojaslikoros bonbon. Felborult koncertsorrend, kuszan teblabolunk, keressuk egymast, "Hova tuntel?", konnyeket cserelunk. "Nekem mar nem itt kene lennem." Egy kerdesre egy fejrazas es egy bologatas, megsimogatnam ezeket a rezgo merolegeseket. Kezremegtetoen szep srac, ket ora beszelgetes metalrol – "azt ismered, hogy … ?", "na varj, es te ismered azt, hogy … ?" –, reg nem hallott neveket mond, mint peldaul a Corrosion of Confirmity, osszeakad a nyelve az angolban, filmeket es epiteszeti stilusokat ajanlgatunk egymasnak – "a roman kor? azok a mohaval boritott csupasz kovek? akkor nezd meg az Andrej Rubljov-ot!" –, es a csucspont a halal autoja az Arizonai almodozokban. Hogy konnyen essen a seta, talalunk piña colada-t, ezer forintot er, masfelezret mar megittak masok, ez is edes es olvados es selymesen sarga, es meg meglepodik, hogy leveszem, hogy mennyre hisztis, es aztan mar indulnak a HEV-ek meg a villamosok, es ki-ki hazamegy, mert ez pont ennyi, univerzumaink kozos metszetenek mas-mas szintjen lakunk. Orultem, mondja, ez mennyire udvarias, es jo, es orulok, majdnem csodalom is erte, hogy nem en mondtam elobb. En is.