És mi van, ha a sokminden, amit gondolhatunk, kimondhatunk, csinálhatunk, amit szabad, az még mindig csak a jéghegy csúcsa? Hogy a mesterek is tapogatóznak csak, és a kezük nyomán elolvad és elpárolog? Hogy még ennél is sokkal többet kellene szabadni?
(A villamoson megpróbáltam összehasonlítani az Ádámcsutka és a Holdpark idősödő író és fiatal rajongó lány tavaszi zefírjeit, és arról jutott ez eszembe. Hogy lehet, hogy még mindig semmi.)
No comments:
Post a Comment