hétvégi nyáráradat

Ahol a kék Duna kering, ott van nekünk egy kis házunk egy kis telken, az öreganyám építette, cserepezte és meszelte a házat, metszette és szedte a szöllőt meg a meggyet, levelezte a spenótot, bogyózta az egrest, és most kis pajtásainkkal mi is ellátogattunk oda bámulni az indigózöld hegyeket, bugyborékot válogatni a fröccsben, kisimítani gyűrött agyunkat. Legnagyobb munkánk a tűz lángjának legyezése, és elintézni, hogy a rozsszemek közül kifújt pelyvából estére csillagképp legyen.

Elszakadunk a földtől, vasárnapra utat nem ismerünk, vízen csorgunk haza, ipari romantikák fújják óriásira magukat és úsznak komótosan tova a folyót szegélyező naplementében, a városra alulról nézünk, poros és esendő onnan lentről. Este még visszasétálunk a szigetre, váratlan táncot járunk a fővárosi egyesülés androgün jelképének lábánál, és csak akkor jön el a másnap, ami már végleg nyár, essen bár és boruljon álló nap.